Abstract

A magyar demokratikus ellenzék történelemszemléletét a kommunista rendszerrel való szembenállása határozta meg. Ennek főbb pontjait az 1945 utáni korszak, a sztálinizmus, az 1956-os forradalom, a kádári „kiegyezés”, a gazdasági fejlődés, a nemzeti kérdés, Kelet és Nyugat megosztottsága és szembenállása, valamint a rendszerrel szembeni ellenállás eltérő megítélései alkották. A demokratikus ellenzék a rendszerrel élesen szembenállt mindazokban a kérdésekben, amelyek a jelen megítélésére és a jövő perspektíváira vonatkoztak. Abban azonban, paradox módon, hasonlóan gondolkodtak, hogy történelemszemléletükben csak ritkán tekintettek vissza az 1945 előtti múltra. Mivel mind a hatalom, mind az ellenzék elutasította az 1945 előtti rendszert, az ellenzék nem a Kádár-rendszer történelem-értelmezésének egészét kérdőjelezte meg, hanem elsősorban a rezsim öndefinícióját, és ennek történelmi, politikai alapjait utasította el.